Rejtő: Halinda Attila

Nyíregyháza „ELFELEJTETT” utca névtábla sorozat 4. tagja.

A soron következendő 36. ládám: 2014.02.22. 10:00-kor került kihelyezésre, és kereshető 2015.03.20. 12:00-ig a megadott koordinátán: N47 56.982’ E21 43.192’

A keresendő láda egy 6x1,5 cm-es saját készítésű cső, a megadott koordinátán a kapun lévő 10-es mögött. Kérlek légy körültekintő! A logolás után UGYAN ODA TEDD VISSZA LÉGYSZÍVES AHONNAN LEVETTED. Adminisztráció zavartalan lebonyolítására kérlek, a rejtektől távolabb keríts sort. Köszönöm!

Jelszó nincs, csak kérlek, hogy hagyd a log lapon a kézjegyedet a piros vonal alatt soron következő rubrikában, hogy ott jártál és itt a Kessertesókon jelezd egy pár sorral a megtalálást.

Debreceni utca korabeli utcanevei:

1754 Fejértói utca
1770 Debreceni utca
1890 Nagy debreceni utca
1900 Debreceni utca
1950 Dimitrov utca
1991 Debreceni utca

Georgi Dimitrov Mihajlov (bolgárul: Гео̀рги Димитро̀в Миха̀йлов) (1882. június 18. – 1949. július 2.) a bolgár, valamint a nemzetközi kommunizmus egyik meghatározó alakja. 1935-től a Kommunista Internacionálé vezetője, 1945-től haláláig Bulgária első embere.

1902-ben kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1919-től, a megalakulásától a Bolgár Kommunista Párt vezetője. 1923-ban emigrált. 1933-ban a Reichstag felgyújtásával vádolták, és a lipcsei per néven elhíresült tárgyaláson végül felmentették. A büntetőeljárás során igen előzékenyen bántak vele, olvashatta a neki küldött leveleket, táviratokat és a nemzetközi újságokat, anyja és nővére pedig látogathatta őt a börtönben. A neki küldött ételcsomagokat rendszeresen megkapta és kölcsönözhetett a börtön könyvtárából. Az őt meginterjúvoló amerikai újságírónak is csupán erkölcsi szenvedéseiről panaszkodott. Egyes vélemények szerint ez annak köszönhető, hogy a per során egyezséget kötöttek a GPU-val szabadon bocsátásáról. A per után Dimitrovot Berlinbe szállították, ahol nővére Wilhelm Frick belügyminiszternél kérte szabadon engedését. Bulgária elutasította, hogy befogadja, két társával együtt 1934. február 13-án elvesztette bolgár állampolgárságát, és 15-én megkapta helyette a szovjetet. Február 27-én repülőgéppel szállították át Königsbergbe, onnan pedig Moszkvába. A Gestapo főnöke, Rudolf Diels a következő szavakkal búcsúztatta: „Jó viszonyt akarunk a Szovjetunióval. Ha nem ez lenne a helyzet, nem küldenénk magukat Moszkvába.”

Miután megérkezett a Szovjetunióba, a Kommunista Internacionálé elnöke lett 1935 és 1943 között, és ilyen minőségében hűen végrehajtotta Sztálin minden utasítását. A szervezet 1935-ös VII. kongresszusán ő hirdette meg az új sztálini antifasiszta egységfrontot, majd a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírása után gondoskodott a fasizmusellenes agitáció beszüntetéséről. 1939. szeptember 7-én utasítást kapott Sztálintól, hogy dolgozza ki a Komintern téziseit, amelyet a Végrehajtó Bizottság A háború és a kommunisták feladatai címen néhány nap múlva kiadott. Ebben a szociálfasizmus teóriája érvényesült, vagyis a kommunisták fő ellenségeként a „megalkuvó” szociáldemokratákat jelölték meg. A határozat értelmében az elkövetkező időszakban tilos volt nemzetiszocializmusról rosszat írni, és utasításba adták, hogy az antifasiszta értelmiséget járassák le.

1945-ig Moszkvában élt, majd Bulgária első számú vezetője lett, 1946-tól miniszterelnök, 1948-tól pedig a kommunista párt főtitkára. Kormánya listáját minden esetben benyújtotta a szovjet vezetésnek jóváhagyásra. Egyetlen önálló akciója a Titóval a Balkán egyesítésére vonatkozó terve volt, ám ez Sztálin erős ellenzésébe ütközött, aki durva szavakkal rendreutasította Dimitrovot. Tisztázatlan körülmények között halt meg, Moszkva közelében, miközben gyógykezelésen volt a Szovjetunióban. Ugyanaz az orvos kezelte őt, mint Andrej Zsdanovot, aki szintén kezelése idején lelte halálát.

Üdvözlettel: Halinda Attil@